Ma csoportunk is elbúcsúzott, Marynán, Süleymanon, Moranon és Dominikán kívül ha jól tudom mindenki más hazautazik. Farid a szünet után már nem tartott nekünk órát, hanem kimentünk a világítótorony melletti sörkertbe és mindenki azt vett magának, amit akart, összetoltunk pár asztalt és beszélgettünk, készült egy adatlap is az elérhetőségekkel, de akivel akarom tartani a kapcsolatot, azokkal már úgyis cseréltünk. A lengyel kolléganővel, Dominikával elképzelhető, hogy majd kitalálunk valamit a sulijaink közt. Ők Danzig (Gdansk) mellett vannak kb. másfél órányira.
A szobaszemle Stanislaoval nem volt túl komoly, leginkább azt ellenőrizte, nincs -e elromolva valami villany, hűtő, nincs -e gond a lefolyóval, ilyesmi. Nem volt nálam semmi kivetnivaló, visszakaptam a kauciót.
Stanislaonak Budapest hűtőmágnest meg Balaton szeletet adtam elköszönésképpen, nagyon örült! Faridnak egy nagy alakú, Bp. Országház borítójú füzetet a csoki mellé, teljesen elolvadt, hát máris nagy Budapestre utazhatnékja támadt :-) Beugrott Alex is, ő is kapott kis füzetet csokival. Sajnos már nem maradt több, még Albertnek adhattam volna, volt is kis froclizás Alex részéről, hogy ugye Albert nem kapott, mondtam hogy nem, erre elégedett fejbólintással odébbállt... Albert meg később odajött, hogy Alex mindig ilyen féltékeny... Szóval nagy kár, hogy nem volt több, de már elosztogattam a cuki lányoknak a kurzuson, meg Justynának :-D Alberttel annyit beszélgettem, olyan kedves fickó volt:
A kerthelyiség után egyből felmentem a világítótoronyba, a lehető legszuperebb időjárást fogtam ki, kristálytiszta volt az ég, ragyogott a nap, teljesen dejavu-m volt: mint két éve utolsó délután a regensburgi toronyból, ugyanúgy sikerült felülről visszatekintenem tűző napsütésben az elmúlt két hetem színhelyére💙
Hát így ért véget a tanítás a Dialoge-ban
(Kérjük a székeket feltenni)
Teljesen otthon éreztem magamat😃
Délután természetesen nem nyughattam... Tegnap még agyon gondolkodtunk, tervezgettünk Justynával, hova utazzunk az utolsó délutánunkon, Konstanz (Németország), St. Gallen (Svájc) és Vaduz (Liechtenstein) is a listán volt. Az a baj, hogy olyan négy óra tiszta utazás lett volna minimum, és én már izgulam, mi van, ha esetleg a hazaúttal valami gond adódna, ott ragadok, és nem tudok szombat reggel hazaindulni, így elvetettem. Ő is tök fáradt volt ma már. Ezért befizettem még egy búcsú hajóútra, a 3 ország panorámaútra. Az óriási München hajóval mentem, már lassan az egész Bodensee flottát kipróbáltam 😜🚢
Friedrichshafen irányába indult, szóval először a német partokon, aztán felhanyarodtunk a svájci partok felé, közelről láttuk a Rajna befolyását a tóba, majd osztrák partokon Bregenz mellett elhajózva visszatértünk a német Lindauba. Szóval nem tudhatom, az is lehet, hogy jártam Svájcban :-D Az még eddig kimaradt.
A hajó után mentem egy búcsúkört a városban, este a Reinhildékkel kipróbált kikötői szálloda éttermének teraszán fagyikelyhet vacsoráztam egyszer élünk felkiáltással, isteni volt. Azt kértem, amit Konny evett múlt héten, nagyon megtetszett akkor.
A harmadik mai zuhanyzásom után (dögmeleg van már itt is), kimentem a Schützingerhez, Németország legdélebbi naplemente bárjához. Elképesztő tömeg volt, a színpadon latin zenét játszottak, tömegek táncoltak. Csodálatos naplemente koronázta meg a búcsúmat Lindautól és a Bodenseetől. A fotók nem adják vissza, a legvégén egy óriási, tűzszínű (piros, narancs, rózsaszín) gömb lebegett a tó felett. Siettem hogy közelebb menjek a strand felé, de mire odaértem volna már majdnem teljesen lebukott. Én még ilyet nem láttam.
Visszatértem a kis lakomba, a halacska után a 3. ház az jobb oldalon (Seenest azaz tavi/tengeri fészek) . A történelmi vezetésen megtudtam, hogy ezek a kis keskeny, pince nélküli házak itt a halászok házai voltak, akiket a középkorban eléggé lenéztek, és a városfalon kívül laktak.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése