Sajnos az utolsó naphoz érkezett ez a nyaralásként is felfogható továbbképzés... Az utolsó délelőttöt még a nyelviskolában töltöttük. Kicsit ünnepélyessé varázsoltuk, Steffi asztalára felhalmoztuk az ajándékainkat, rám bízta a csoport, hogy mondjak már mondatot köszön(t)ésképpen; egészen meghatódott, és mi is kaptunk tőle egy nagyon kedves, személyes képeslapot meg a Süddeutsche Zeitung 1-1 magazin mellékletét. Nagyon kedves szavakat intézett hozzám, nagyon örültem💙 Természetesen készült végtelen számú csoportfotó, Zertifikat-tal és anélkül is. Ma került sorra mindenkinek a személyes kis fotógyűjteménye, melyet jártunkban-keltünkben fotózgattunk, érdekes feliratokat, grafitiket, plakátokat látva. Remek kis összeállítás és beszélgetés lett belőle, Steffi kivetítette őket és beszélgettünk róluk. A hétvégén még össze is fűzte nekünk valamennyit egy mappává, és megosztotta a linket, egy évig elérhetőek lesznek. Szerintem még csomót dolgozott vele este...
Ismételtünk is, egy Wabenspiel-lel az elmúlt két hét szavaiból válogatott egy jó adagot, és két csapatban versenyeztünk. Aztán jött még mondatpantomim (Satzpantomim) és még egy jó kis társasjáték, ahol szólásmondásokat kellett összepárosítani képpel, úgy, hogy m indenkinél volt egy kép, amit elmesélt és egy Redewendung, ami valaki más képéhez illett. Ez is jópofa volt.
Satzpantomime
Két fotó az iroda faliújságjáról :-)
Az ebédszünetet csak éppen hogy tartottuk meg, ugyanis kiderült, Lea meghívja a 10 fős csoportunkat ebédeléssel egybekötött záróbeszélgetésre, így 12.45-kor már indultunk is. Nagyon kellemes, hangulatos zárórendezvény volt, a Dicker Mann kerthelyiségében voltunk. Tényleg kedves gesztus, és Lea iszonyú profin kommunikál az emberekkel, emellett lehet látni, hogy közben abszolút élvezi ő is a beszélgetést, a közös időt. Nagyon jó kezekbe került a Horizonte (apukája, Bernhard közben nyugdíjba ment, 8 éve még ő volt, aki ebédelni vitt minket :-) . Visszafelé még kaptunk egy tippet, a Horizontétól pár lépésnyire lévő templom tornyába fel lehet menni, csodás kilátás nyílik körbe a városra. Kár lett volna kihagyni, és fogalmunk sem volt róla eddig. Nyilván fotóztam párat...
A jobb fülemnél, a fentről számolva 3.tetőablak az enyém :-D
Ez a hosszú sárga épület a miénk, a 4. emelet végig a kollégium illetve a zöld épületbe torkollva a nyelviskola (utóbbi bejárata abból az ellenkező irányból), illetve a második emeleten vannak még lakásaik, amit WG-ként lehet szállásnak bérelni. Jól látni ezeken a felvételeken, mennyire a történelmi belváros központjában helyezkedik el.
A bal oldali torony (Geschlechterturm) a Haidplatzon lévő, amiről már írtam, jobbra tőle az Altes Rathaus-é. A város látképét ezek a középkorból megmaradt tornyok formálják. A gazdag kereskedőcsaládok (Patrizier) a hatalmuk, vagyonuk megmutatására, státuszszimbólumként építtették. Szerencsére rengeteg megmaradt belőlük, a második világháború bombázásaitól szerencsére megmenekült a város, mert ekkorra már elveszítette a középkorban még óriási jelentőségét. Az 1960/70-es években indult újra virágzásnak, amiben nagy szerepe volt az egyetem alapításának, majd a város épületeit is renoválták. Azóta Unesco Welterbe /Világörökségi címmel is bír.
Ez az utca a Bismarkplatztól a suliig, ahogy megtapasztalhattam, óriási bulinegyed: reggelig tart a bárokban, bárok előtt az iszogatás, hangoskodás, amikor is elkezdődik az üvegcsörömpöléses takarítás, kukásautók ténykedése, majd az ablakom előtt elterülő Gutenberglatz-on lévő kávézók székeinek, asztalainak "lánctalanítása", kipakolás, árurakodás... egész napos tehát a hangzavar🙈😀Ennek ellenére én élveztem.
Ez a Gutenbergplatz, amire az ablakomból látok, itt áll meg az "A" jelű belvárosi kisbusz; hátul a St. Emeram felálványozott tornya.
Ha jól kihajolok és jobbra nézek, rálátok a templomtoronyra, amibe felmásztunk fotózni. Erre is utolsó nap jöttem rá :-D :
A kofferpakolás kevésbé izgalmas aktusa után még egy utolsó fotózós sétát tettem, cégtáblákat, kirakatokat, feliratokat vadásztam a németóráimra. Jobban mondva, dehogyis, nagyon is izgalmas volt a kofferpakolás, alig tudtam elpakolni a rengeteg cuccomat, annyi könyvet meg apróságot összevásároltam, meg a rengeteg szórólap, újság, a nyelviskolától kapott és telefűzött súlyos mappa, eszméletlen sok cuccom lett végül...
Ámde remek záróestét szervezett nekünk a város, óriási rendezvény volt este a belváros terein, rendezvénytermeiben, éttermek, bárok kerthelyiségeiben, teraszán...
"Jazzweekend " Jazzfestival 🎵🎹🎺🎸🎷🎻🎵
Barbarával, Hannával kezdtük, majd Hannának indult a busza Lengyelországba és elköszöntünk, viszont találkoztunk Andreával, így vele zártuk a koncertlátogatást. Tényleg jó volt a hangulat a városban (még reggelig tartott az ablakom alatt a lecsengése).
Thon-Dittmer-Palais
Amore, Vino & Amici
Degginger
Haidplatz
Hát így zárult a két hetes programözön. A szombati utazás már kevésbé izgi, de azért úgy kerek, hogy a következő bejegyzésben megírom.
Viszlát, Regensburg! Mindenképp visszatérek, megint!💙
