Viszlát, Regensburg, viszlát, Bajorország! 🦁🍺🦁

Négy órát aludtam, ötkor keltem szombaton. Izgultam, hogy sikerül -e ennyi cuccal kivergődnöm a buszmegállóhoz, ugyanis végül nem hívtam taxit, ha már van bérletem... kb. 400 métert kellett mennem az Arnulfplatzra, macskaköves utcákon (szerintem a bőrönd kerekei nem örültek). 

Kora reggeli fotó a buszmegállóból

10 perc volt a buszozás a 11-essel (az 1, és a 2 számú is jó még ugyanezen a távon) a vasútállomásig, ott egy kávé mellett megpihentem, mivel iszonyatosan korán, egy órával indulás előtt kiértem.  Nagyon nem szerettem volna lekésni a vonatot, mert a legolcsóbb opciót választva (így is 65 EUR volt) nem módosítható, nem stornózható jegyet vettem. Szerencsére ülőhelyet foglaltam, ami bejött, mert jócskán tele volt jobbra-balra dőlő, fekvő, alvó emberekkel... nagyon kaotikus volt a látvány :-D

A 7:17-es  intercitym végül fél órás késéssel tudott csak indulni (valami idióták Straubingnál a síneken feküdtek). Végül 11:30-kor megérkeztem a bécsi főpályaudvarra, ahol hamarosan megtörtént a családegyesítés, Áki és a gyerekek értem jöttek 💓

Csak 2 óránk volt, mert Hannácskának 17 órakor már Veszprémben kellett lennie (a Veszprémfesten hostesskedik, ma van a záróeste, az Arénában James Blunt lép fel). Nem szépítem, csupán a Mariahilferstraße-n shoppingoltunk kicsit, semmi kultúra. Majd következő alkalommal :-)

Remélem, közben a csoporttársaim is szerencsésen hazatértek, illetve még a hétvégén hazaérnek. Több terv is szövődött többekkel, az iskolák közötti kapcsolatok kiépítését illetően, úgyhogy remélhetőleg a blogomnak lesz folytatása. 

Még mindenképp töltögetek fel anyagot, szakmait és egyebet egyaránt, de most végre egy itthoni zuhanyzás és vacsi után átadom magam az élménybetegségből való lábadozásnak, pihenésnek :-)

Pfiati!!!! 🙋