A Zeppelin-múzeumban, Friedrichshafenben nem csak a léghajózással ismerkedhettem, hanem volt egy különleges tárlat, amihez még akartam anyagot gyűjteni, mielőtt írok róla. (Fotózni ott egyébként nem lehetett, de találtam a múzeum honlapján hozzá képeket is, meg sok információt).
Tudvalévő, hogy a náci uralom alatt tömérdek műkincsrablás történt, az elrabolt festmények, szobrok, tárgyak nagy része sosem került elő. Voltak műkincsvisszaszolgáltatási perek, a kincsek nagy részéről azonban ma sem tudni, kinek a gyűjteményét gazdagítja, illetve kiirtottak sokakat, akik visszaperelhették volna azokat, sokan pedig nem voltak abban a helyzetben, annyi erővel, anyagi lehetőséggel megáldva, hogy pert indítsanak, vagy nem tudtak bizonyítékot felmutatni jogos jussukat illetően, így nem tudtak részt venni a restitúciós eljárásban.
A Zeppelin múzeumnak van egy saját műkincsgyűjteménye, melyre a világháború után tett szert és azóta is bővíti. Gótikus faszobrok, oltárrészlettől kezdve, barokk festményeken át, a 19. századi modernekig mindenféle megtalálható (felfedeztem egy Maulbertsch- festményt is, aki nekem ugye a sümegi kötődésem miatt érdekes). A kiállítás címe: "Eigentum verpflichtet. Eine Kunstsammlung auf dem Prüfstand". Származásvizsgálatnak vetették alá ugyanis saját gyűjteményüket, feltéve maguknak azt a kérdést, mi is a rablott műkincs?
A kiállításról itt olvashatunk a Zeppelin Museum honlapján
Történeteket, életutakat dolgoznak fel, melyek a műkincsek mögött húzódnak, műkincsgyűjtők sorsát teszik láthatóvá. A kiállítás azt is kritikával szemléli, hogy a Bodensee egykori náci vezetők és kereskedőhálózatok búvóhelyévé vált a háború után Németország, Svájc és Ausztria között.
A múzeum nagy erőkkel dolgozik azon, hogy kizárja, őket nem illető, rablott műkincset bitorol. Érdekesség, hogy például a festményeit a térbe lógatva állítja ki, hogy a művek hátulja is látszódjon, az aláírásokkal, rájegyzetelt információkkal.
Megismerkedhetünk konkrét nevekkel, pl. a müncheni aukciósházat jegyző Adolf Weinmüllerével, aki a nemzetiszocialisták alatt a rablott műkincsekkel való kereskedés során az abból egyik legtöbbet profitált személy volt. Svájc közelsége segítette ezeket a műkincskereskedőket, hogy itt kezdjenek új életet. Számtalan egykori zsidó tulajdon kering azóta is ezen a piacon. Egy részét valóban a Svájcba emigrált tulajdonosaik adták el kényszerűségből, hogy az életüket finanszírozzák, de talán még több a valóban elrabolt tulajdon.
Néhány képet lementettem a honlapról, de a teljes cikk a fenti linken található.
A témával akkor kerültem kapcsolatba jó pár évvel ezelőtt, amikor a "Frau in Gold" című filmet láttam Helen Mirrennel, Ryan Reynolds-szal és Daniel Brühl-lel a főszerepben. A 9.-es diákjaimnak szoktam levetíteni év végén, félig magyar, félig német nyelven. Egy izgalmas, eredeti történeten alapuló film, mely néhány, a bécsi Belvedere galériában található Gustav Klimt festményt érintő műkincsvisszaszolgáltatási eljárást mutat be hollywoodi eszközökkel. Nagyon ajánlom, a szereposztás parádés, és sok kultúrtörténeti, történelmi adalékot szolgáltat; megosztom a beharangozóját:
Frau in Gold (német nyelvű trailer)
Hölgy aranyban (angol nyelvű előzetes)
