Harmadik napom Lindauban 🌺🌼🌳

A kora reggel esővel indult, szóval egy szivárvány fogadott az ablakon kinézve, de ezután egy kevésbé meleg, de fülledt nap következett, kissé felhős éggel. Szokás szerint a néhány lépésnyire lévő kikötőben kezdtem, majd zártam a napot.

Ma hosszú tanítási napom volt, délelőtt a csoportos nyelvtanfolyam, majd ebédszünet után az egy személyes módszertani képzés, a Montana Lingua.

Délelőtt nagyon nagy részben az első két nap tanultak mindenféle módon történő ismétléséből állt, illetve nyelvtanoztunk (a Passivot és annak mindenféle helyettesítő formáit ismételtük), és rengeteg kötetlen beszélgetés volt, melynek nagy részében a német iskolarendszert boncolgattuk, az érettségiről és az osztályzásról derültek ki érdekességek (például hogy itt nem kapnak a diákok magatartás-szorgalom jegyet, sőt Alex szeme nagyon elkerekedett, amikor megtudta, hogy nálunk bizony van ilyen :-D A törökországi kurd fiú is megerősítette, hogy náluk is, szóval nagyjából megkaptuk hogy ez kb. a totális autokrácia :-) Nagyban kritizálta azonban a saját rendszerüket is, melyben a gyerekek 9 éves korában kell eldönteni, merre tovább, hiszen az első 4 év az általános iskola, és ott válnak el képességek, jegyeik alapján a következő iskolatípusok közt válogatva: a legjobbak a gimibe, a közepesek a 10. évfolyammal végződő Realschule-ba, a legkevésbé tehetségesek a 9.évfolyammal végződő Hauptschule-ba mehetnek; ezt a megszilárdult rendszert azonban nem tartja szerencsésnek. (A rendszert most rendkívül leegyszerűsítve írtam le, azért vannak itt még finomítások, érdekességek, egyéb lehetőségek).

A MontanaLingua osztálytermen kívüli módszert, mely az élménypedagógiát elegyíti a nyelvtanulással, illetve az ismertetett modulokat/feladatokat próbáltam olyan szemszögből nézni, hogy miként adaptálhatnám a saját gyakorlatomba, mit tudnék bevinni a saját csoportjaimba. Kaptam ezekről mindenféle leírást, fénymásolatokat, otthon majd megbeszéléseken nyilván átbeszéljük a suliban; ami ötletébresztő volt például az a fotórallye, amikor kiscsoportban elindulnak a diákok egy telefonnal egy megadott célpont felé (na ez itt a szigeten nagyon királyul működhet, otthon mondjuk nem engedem el őket a városba), csoportonként különböző útvonalon, melyet le is kell írniuk ( Wegbeschreibung), útközben 3-5 fotót kell készíteniük fixen ott lévő helyszínről/részletéről, azt is le kell írniuk, hogy mi látható a fotókon; a célnál a csoportok leírást cserélnek és megmutatják a fotóikat egymásnak. A partnercsapatnak követni kell visszafelé ugyanazt az útleírást, megkeresni a fotópontokat és ugyanolyan fotót készíteni. Visszaérve ellenőrzik, hogy sikerült a feladat. Ez jó projekt lehet, illetve volt még egyéb is, amit most nincs időm hosszasan leírni (Drama am Mount Lingua / Dráma a Lingua-hegyen; Solo in der Stadt/ Egyedül a városban vagy a Schöne Aussicht/ Szép kilátás nevű modulok...)

Az utóbbi két projekt kapcsán oly módon is megihletődtem, hogy a délután és este további részében, órákon át  egyedül bolyongtam a városban, kikötőben, a városi strandon ücsörögtem könyvet olvasva, és mindenfelé lőttem a fotóhegyeket :-D Mielőtt bárki sajnálni kezdene, szeretném tisztázni,  hogy hihetetlenül élvezem ezt, és  hihetetlenül vártam is, szóval nem vagyok magányos.

Elképesztő szépek a részletek, ma a a virágokra koncentráltam, meg szép üzletek portáira:

Ez egy nagyon egyedi étterem belseje:

A strandon bámészkodva pedig továbbra sem lehet betelni a látvánnyal:

Holnap majd tovább rovom a macskaköves utcákat meg a party sétányt, nem szeretném alább adni a napi 10 kilométert.