2024. július 15., hétfő

Nyolcadik napom Lindauban: a második hét kezdete 📌📖📝

Megkezdődött a második, utolsó hetem, mától érdekes módon már minden pillanatba és cselekvésbe kis elválásérzés és szomorúság vegyül, mellette ellentétként az öröm, hogy újra visszatérek a családomhoz és az életembe, ez után az álomszerű utazás és élményszerzés után… Addig is egyre inkább tudatosan használok ki minden percet és lehetőséget a kilométer hosszú sétákra, a spontán beszélgetésekre és a Bodeni-tó partján való üldögélésre… ide jövök ki esténként olvasni, tanulni meg csak úgy lenni. Annyira jó érzés ilyen gondtalanul spontánnak lenni egy időre! A kurzuson kívüli időt egészen hosszúnak tudom megélni, nincsen semmi szerveznivalóm, házimunka, senki ne haragudjon meg érte, de nem olyan megterhelő csak magammal foglalkozni egy rövid időre😉

A délelőtti csoportom teljesen átalakult és felduzzadt, jött még nyolc ember, 3 cseh, 2 olasz, 1 francia, 1 lengyel és  1 holland. A régiek közül hatan maradtunk, így nagyobb terembe költöztünk át. Ma megint rengeteg kötetlen beszélgetés volt Alex vezetésével, frontálisan,  ami egy darabig szuper, de 9-12:25 között (fél órás szünettel ugyan) eléggé unalmassá válik… Volt közben egy 5-10 perces páros munka, képekről beszélgettünk, meg egy rövidke feladat, de az maga is frontálisan vezetett beszélgetéssel megoldandó.  Akkor már inkább egy részében jobb lett volna a könyvben dolgozni… holnap holnapután nyilván több szövegfeldolgozás, feladat lesz, a mai óra inkább az ismerkedésé, bevezetésé volt, szóval megértem. 

Az ebédszünet után a délutáni módszertani részbe 3 némettanár kolléga érkezett, a spanyol férfi eléggé töri a németet (anyanyelvét és annak irodalmát tanítja, csak fel akarná hozni magát, hogy németet tanítson érdeklődő diákoknak), egy francia tanítónő és aki a legjobban beszél, egy lengyel származású angol-német tanárnő Danzigból (Gdansk), aki inkább angolos, de most több németórát fog kapni, ezért fel akarja pimpelni a nyelvtudását. Líceumban tanít, őt meg akarom majd kérdezni holnap, van -e kedve közös projektet indítani a jövőben a mi iskolánkkal.

Kaptunk egy nagy feladatgyűjteményt, amiben sok-sok nyelvi játék leírása van, ezeket beszéljük át. Sajnos viszonylag kevés, amit kipróbálunk, pedig sokkal jobban megmarad és lelkesítőbb, amikor élményszerűen találkozunk vele, és ezután beszéljük meg a metodikai, didaktikai szempontokat. Mindenesetre már több mindent bevéstem, amit szeptemberben azonnal kipróbálok és bevezetek, a szókincsre és nyelvtan gyakorlására épülő jó kis játékos feladatok ezek. 

Fél négytől szabad vagyok, mentem pár beszerzőkört a városban, most meg a naplementét várom a szabadstrandon, de pechemre az alsó részén az égnek, a messzeségben felhők vannak, így elbújt a nap és ezek szerint a mai elmarad. Próbáltam még kitalálni, milyen helyekre tudnék ellátogatni a szabadidőmben, ami a környéken van vagy könnyen elérhető hajóval, vonattal, de egyelőre többet elvetettem, mert egy-egy délután azért annyira nem hosszú, hogy 4-5 órát vonatozással töltsek, így Ulm, Augsburg mégis kiesett, és Konstanz meg Mainau szigete is, hiába lenne szuper odahajózni. Fontolgatom Friedrichshafent a Zeppelin múzeummal, bár repülni nem akarok, meg még egy hajós körutat, talán a három országot érintőt. Holnap elválik, mi legyen😊 Az időjárástól nagyban függ. Mióta ezt megírtam, már itthon vagyok, lassan este 11 óra, lefeküdtem volna, csak megérkezett a vihar, és éppen azon aggódom, benyomja -e az ablakomat a szél. Egyelőre dörög, villámlik és veri az eső az ablakomat. Mivel nem csinálták meg a felső részen, hogy legalább egy kallantyúval be lehessen rögzíteni, minden széllökésnél ellebeg. Közben megsülök a becsukott ablak miatt a kis Van Gogh-szobácskámban... 

              

 Alex a fő tanárom, hétfő-szerda nyelvi kurzust 
+ a módszertant ő tartja

Stanislao egy cuki ember, minden ügyet ő intéz nekünk,
vasalót is szerzett nekem (nem akartam Reinhildékkel gyűrött ruhában találkozni)                       

 Albert adta a kirándulástippeket,
                                                                a Pfänderért örök hálám neki


Sajnos nem találtam képet a falon Faridról, pedig ő a kedvencem, csütörtök-pénteken vele vagyunk.

Ez egy quartett jellegű játék volt, igaz öt lappal; mindenki kapott öt vonzatos igét, addig kellett ügyeskedni, amíg öt azonos vonzatút tartasz a kezedben (most öten játszottuk, 5x5 egyforma vonzatú volt) Vezényszóra mindig tovább kell adni mindenkinek egyet, amit nem gyűjt, balra. Akinek összegyűlt, jelzi. Ezt lehet kezdőkkel is pl. 5-5-5 gyümölcsféle, zöldségféle, tejtermék stb. Meg még millió féle variációban, mindig a szintre szabva. Amikor mindenki kirakta, akkor lehet párban beszédgyakorlatot végezni az előttük lévő szavakkal:









Na ez egy nagyon jó játék, ikszek és körök. Az a csapat nyer, akinek kijön az egy sorban/oszlopban/keresztben 3 találata. Lehet szókincsismétlés, de akár nyelvtani feladat is, pl. az igék 3 alakjából csak egy van beírva a mezőbe, ki kell egészíteni:

Majd érdeklődő kollégáimnak mesélek meg fénymásolok a kapott lapokból, többet nem írok le részletesen egyelőre. Szerdán még folytatjuk ezt a témát.


Na jöjjenek a szép városi képek!!!😍 Esti sétámon vihar előtti csendben...






 


Törzshelyünk Reinhildékkal :-) Megismert a pincér és köszöntünk :-)
Na de most már én is elköszönök, jó éjt!
Lecsendesedett a vihar, kultúráltan esik az eső úgyhogy ablakot nyitottam, életben maradok :-D






Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése