Már csak a történet lekerekítése miatt írok ma, hiszen gyakorlatilag itt már semmi izgalmas nem történik ma, egész nap csak vonatozok…🚆 (Jobban mondva nekem azért izgalmas volt, míg ki nem derült, hogy biztosan el tudom cipelni a cuccaimat az állomásra ill. hogy simán megoldom az átszállást a második vonatra)
Kilenckor elhagytam a kis lakomat, a 9:46-os Regionalbahn-nal dél után Münchenbe értem. Nem szakadtam meg végül a cuccaimmal, ezen kicsit aggódtam, mert természetesen lett egy plusz csomagom, vettem jó pár könyvet, gyűjtögettem sok katalógust szokás szerint (faliújságra, órai munkához, csak úgy…😃) meg ugye van egy nagy dobozos Neuschwanstein puzzle… Szerencsére eszembe jutott, hogy felnyissam, a fele dobozt meg tudtam tömni a német trikolór mintás szurkolói cuccokkal🇩🇪, így helyet spóroltam.)
Bő egy óra időm volt Münchenben az átszállásra, de jóval előbb be is állt a Railjet expresszem, így kényelmesen el tudtam helyezni minden cuccomat. Justynáról kellene példát vennem, ő a retikül mellett egy nagy hátizsákkal utazik, míg nekem van bőröndöm, neszesszeres kisbőröndöm meg laptoptáska-hátizsákom🫣 Volt egy pár felesleges egyberuhám meg egy felesleges cipőm, viszont azokat hűvösebb időre és esőre pakoltam. Meg nem tudtam előre helyismeret híján, hogy tudok -e majd mosni, de végül kézzel tudtam mert ott volt a nagy mosogatótálca, meg vettem öblítőt és műanyag vállfákat, szóval minden éjjel a zuhanykabinban száradtak a kimosott, kilógatott, aznapi ruhadarabok👍🏻 Így legalább nem nagymosással kell indítanom rögtön, ha hazaértem.
Na de még nem akarok a házimunkára gondolni🫣 Bár elvileg nem is kell, mert Ákim mindent rendbetett, úgy vár🥰
A lindaui pályaudvar reggel, induláskor:
😂
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése