Megérkeztem Lindau-Inselre

   Bodeni-tó: a hajókikötő bejárata. Balról a bajor oroszlán, jobbról a világítótorony

Ma 6:40-kor indult a vonatom Budapestről, a Keleti pályaudvarról, és 17 órára értem Lindau-szigetre. Hosszú vonatozásom unalma az utolsó másfél órában megtört, ugyanis a mellettem lévő, egész nap üresen maradt ülésre egy szimpatikus osztrák hölgy ült le. Egy ideig mindketten a könyvünkbe mélyedtünk, aztán amikor közeledvén Feldkirch-hez, az átszállásomhoz, eltettem az olvasmányomat, na ekkor megszólított. Nagyon tetszett neki, hogy Boris Viant olvasok (a Tajtékos napok-at hoztam az útra), és rákérdezett, hogy miért pont azt :-D... és ezzel egy hosszú beszélgetésbe kezdtünk. Kiderült, hogy francia-spanyol fordító szakot végzett, és jelenleg német mint második nyelvet tanít felnőtteknek, céges kurzusokon illetve migrációs hátterű embereknek. Nagyon jó találkozás volt, és ki gondolta volna, hogy rögtön szakmai eszmecserét folytathatok, még mielőtt odaérek a módszertani kurzusra :-) Az átszállást is együtt csináltuk a Lindauba tartó vonatra, vicces módon majdnem ugyanaddig utaztunk mindketten. Nagyon szeretem, ahogy az univerzum elrendezi a véletlenszerű találkozásokat... megadta az elérhetőségeit, mindenképp keresem majd.

                                                                        Birgittel a vonaton

Az átszálláson kívül (ami a vonatom késése ellenére is simán sikerült) legjobban a szállásomra  való eljutás és a kódos bejutás miatt izgultam, de teljesen feleslegesen, ugyanis nagyjából a vasútállomásról kijőve rögtön a második ház egy kis utcában, és a széfes, kulcsos rendszer is problémamentesen működött. Így volt még időm egy rövid felfedezőtúrát tenni a szigeten, hát gyönyörű!!! Még alig láttam belőle valamit, de tutira fantasztikus lesz ez a két hetem!! Óriási mázli, hogy érkezésemre már elállt az eső és felment 18 fokra a hőmérséklet (otthon még kánikula van...), így jó volt az első benyomás.

A kis mini stúdióm, amit a nyelviskola szállásként kínált, remek lesz, pici de nagyjából mindenem van benne. Mondjuk egy normális nagypárnát hiányolok, de még az is lehet, hogy veszek egyet. Egy kis festői, három szintes házban van, szintenként 2-2 ministúdió, emeletenként egy közös mellékhelyiség. Legfölül vagyok.  A szomszédom egy fiatal olasz lány, aki a nyelviskolában tanul, biztosan megleszünk.

Már mindent kipakoltam, belaktam, rendezkedtem, de szerencsére még ezelőtt fotóztam :-D

                                                                Seenest (Ludwigstraße 60)

Reggel 8:15-re kell mennem a nyelviskolába, ami a vasútállomás épületénél van, szóval az is egy percre csak, akárcsak a kikötő illetve maga a Bodeni-tó, aminek környékét alig várom, hogy felfedezzem. Kíváncsian várom az oktatást, majd beszámolok.