Hosszú, hosszú ideig hanyagoltam a blogot... A 2024-es továbbképzésem és csodás lindaui élményeim után, melyeket új módszertani ötletekkel tetőztem, indultam neki az új tanévnek, de nagy csalódásomra életem eddigi legfárasztóbb és leglehangolóbb éve következett, és ez már augusztus végére kirajzolódni látszott... Szerencsésen túlvészeltem azonban a hullámvölgyet; sok-sok munka, feladat, nehézség tarkította a 2024/25-tanévet, de bővelkedett sikerekben és inspiráló együttműködésekben is.
A 2024. októberében a lengyel projektcsapat fogadása és a nagy sikerű közös projektnap után lengyel barátnőmmel, kolléganőmmel, Annával rögtön új projektcsapatot szerveztünk. Mindketten nyüzsgő természetűek vagyunk, úgy néz ki 😁 Kellenek a kihívások és plusz feladatok😜 Ezúttal emeltük a tétet: 22-22 diákkal álltunk neki az új feladatsorozatnak. Én az akkori 10.B-met és a 9.E-s csoportomat vontam be (ők értelemszerűen idén már 11.B és 10.E).
2024. karácsonyán a nagy sikerű képeslapküldő, bemutatkozó levelet író feladattal indítottunk velük is.
Lengyel partnereink itt bontották ki a leveleinket
Ezeken a képeken pedig a mieink olvasgatják a küldeményt :-)
2025. tavaszára egy prezentációkészítő feladatot adtunk a csoportoknak. Mindenki készített egy diashowt arról, országában illetve saját családjában hogyan ünneplik a húsvétot.
A kész munkák egy közös drive mappába kerültek, melyeket egy órai munka keretében pármunkában megtekintettek, kérdőíves feladatlapot szerkesztettem hozzá, hogy a válaszok keresgélésekor valóban elolvasgassák a szövegeket.
Ennek a feladatnak az értékelésekor most először tapasztaltam azt a jelenséget, hogy a diákok egy része a mesterséges intelligenciára bízta a munkát. 😢 Még csak éppen hogy ízelítőt kaptam ebből az induló trendből. A nagy többség még valóban saját kútfőből, saját ötletekkel dolgozott, de már megsejthettem valamit, ami aztán a következő projektfeladatnál csúcsosodott ki, és számomra plusz nehézséget hozott: elkezdődött egy végtelennek tűnő harc az ellen, hogy a diákok kritikátlanul, megúszósan, saját energiát alig belefektetve olyan munkákat adjanak be a jövőben önálló munka, projektfeladat stb. címén, mellyel maximum néhány percet foglalkoztak, megoldotta helyettük az AI (akarom mondani németül a KI)...
2025. novemberében Mein Traumhaus/Meine Traumwohnung című projektünk keretében szöveget kellett írniuk álmaik otthonáról. Az illusztráció lehetett saját vagy internetről mentett fotó, fotókollázs, de akár AI generálta fotó is. Bár a szövegezéshez tiltott volt a mesterséges intelligenciát használni, sajnos ez nem valósult meg sok esetben. Talán lassú, aprólékos munkával le lehet valamennyire építeni ezt a dolgot, ha megfelelően lesz szabályozva és tanítva az etikus magatartás ezzel kapcsolatban, de félek, hogy egy megállíthatatlan folyamat vette kezdetét, ami bizony nem segít a kognitív képességek fejlődésében.
A 2025. tavaszi projektre az az ötletem támadt, hogy emelni kell a tétet: ha nem is személyesen, de az internet adta lehetőségeket kihasználva találkozzanak a diákok és beszélgessenek egymással. Így ez a feladat az eddigieknél különlegesebb volt, Google Meeten szerveztünk közös, élő nyelvórát. A bejelentkezés és a tanári köszöntők után külön chatszobákban beszélgettek egymással lengyel és magyar diákok 2-3 fős kiscsoportokban. Remek alkalom nyílt személyesen megismerkedni azokkal, akiknek idáig csak keresztnevüket láttuk a különböző online feladatokon, feltöltött munkákon. Az izgalmas találkozásra előzetesen interjúkérdésekkel készültünk, a programot követő németórán pedig a diákok bemutatták egymásnak lengyel beszélgetőpartnerüket. Többen rögtön felvették egymással a kapcsolatot közösségi médián, remélhetőleg akár folytatódnak a beszélgetések, bővülnek a nemzetközi kapcsolatok.
Fotóink a Meet-találkozó során készültek a két iskolában, egymástól majd 600 kilométerre.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése