Barbara Blomberg (Pluemberg) és Don Juan de Austria nyomában

Második hete vagyon nosztalgikus hangulatban, miután egy éve ilyenkor már javában Regensburgban élveztem a forró nyári napokat, a középkori város pezsgését, a Horizonte tanfolyamát, a 30 éves jubileumi találkozást Reinhilddel és Konnyval, a bajorországi kirándulások élményeit és újonnan szerzett barátaim társaságát.

Ideje volt hát belefognom a Wohnheim és a nyelviskola alatti Pustet-nél vásárolt történelmi regény elolvasásába, ami a nyári szabadságom elkezdéséig váratott magára:

 

A sötét középkorban, a véres inkvizíciók idején játszódó regény 1546-ban Regensburgban kezdődik, ahol a birodalmi gyűlés miatt hetekig, hónapokig a városban időző Habsburg V. Károly német-római császár, spanyol király bankettjére egy mesés szépségű, feketehajú, kék szemű polgárlányt vezetnek be és a hatalmas uralkodó ágyasává rendelik. A császár szálláshelye a Haidplatzon található Goldenes Kreuz, mely a mai napig üzemel, ennek teraszára ültünk ki Reinhildékkel:

A polgárlány a bőrdíszműves mester lánya a Tändlergasséból, Barbara Blomberg ("die Pluembergerin"), aki a következő évben, pontosan a császár születésnapján egy fiút szül, akit a házuk csendjében, a borostyánnal befutott belső kert magányában nagy szeretettel nevel:

Hónapok múltán erőszakkal kiházasítják, és katonafeleség lesz, az erőszakos és iszákos Hurenweibel, Hyeronimus Kegel feleségeként iszonyatos évek várnak rá brüsszeli otthonukban. Nem mintha lehetne más választása a császár, a feljebbvalók, a férfiak uralta társadalom, a katolikus egyház elvárásai ellenében. Egyetlen öröme az életben szeretett kisfia, az aranyhajú Geronimo... a történelemleckékből és persze regensburgi történetekből tudható, hogy a kisfiút hamarosan erőszakkal elszakítják anyjától, és Spanyolhonban nevelkedik, ahol a haldokló császár elismeri fiának, illetve a császár utódja, annak édesszülött fia, II. Fülöp pedig féltestvérének. Ő lesz Don Juan de Austria. Fényes katonai pályát fut be, és világhírnevet szerez az 1571. októberében aratott diadalmas tengeri győzelmével a Jón-tengeren Lepantónál, ahol legyőzi az oszmán seregeket. Szobra néhány lépésnyire áll valamennyi, itteni rövid életében fontos helyszíntől, a Goldenes Kreuztól, a Reichstagtól, a Tändlergassétól...

Az ő "műve" egy cseppet sem volt megkapó számomra a regény olvasása nyomán, tulajdonképpen egy lelketlen tömeggyilkos volt a Habsburg ház és a Német-Római Birodalom szolgálatában. Annál inkább viszont Barbara Blomberg élete, aki sokat szenvedett, szeretete sosem húnyt ki elsőszülött gyermeke, majd későbbi gyermekei iránt. Egy császári kurvává aljasították, megfosztották minden emberitől, élete csupa félelem, fájdalom és szomorúság volt, ki volt téve az uralkodói rendelkezések kényének-kedvének, mégis a legmélyebb humánumot őrizte magában 1597-es haláláig. Nézetei, mely a katolikus egyház vérfürdői, a vallásháborúk árnyékában eretneknek számítottak, sokkal inkább hordozták a kereszténység lényegét, a szeretet tanítását.

Szomorú, de nagyon lebilincselő történet az övé, örülök, hogy a végére jártam és egyúttal bepillantást nyerhettem a regensburgi tornyok, polgárházak falai mögötti középkori életbe (továbbra sem vágyom abba a korba). 

További olvasnivalók a témához:

Barbara Blomberg

Don Juan de Austria

V. Károly

Lepanto

Hotel Goldenes Kreuz